Verseim
(ezeket az életemhez kapcsolodó eseményekhez írtam)
((A nevemet biztonsági okok miatt nem írom oda.))
Illatos kék virág
Illatos kék virág,
milyen messze jársz?
Te légy, aki segít nekem,
te ki helyreteszi a mindenem!
Busuló kék virág,
Szirmaidnak hiába már.
Nem kelsz már életre,
Rám a biztos halál vár, reménytelen!
Szerző: Én
Édes álmom
Egy időben hiszem,
később elképzelem.
Milyen lenne, ha
egy álmom teljesülne.
Oly reménytelennek hangzik,
De egy valamit nem szabad,- feladni!
Lehet, hogy az élet nehéz,
de az álom mindig él.
Törekedjünk a legjobbakra.
Az én álmom örökké halhatatlan.
Hatalmas mezők,
Szép, sötétzöld fűvel,
Legelésző, hosszú sörényű paripákkal,
egy kis teraszos házikóval.
Mnden oly szép és jó,
de a valóságban csak egy csodaszép álom!
Az édesanyák féltő karjaiban
Édesanyák! Segítenek a bajban,
féltenek, óvnak. melengető szavaikkal
a csecsemőketaltatják. Ó!-
Hát mily régen volt az már.
Messze-messze azok az évek,
Akkor még hosszabbnak tűntek.
De most visszavágyok
Édesanyám karjaiba, ahonnan csak,
úgy ömlött a biztonság és a melegség.
Felelősség, becsület, lelkiismeret,
mind tőle tanultam én.
Most ezt a verset írva,
Visszavágyom karjaiba.
Ahol szeretetet, gondoskodást kaptam.
Édesanyák. Nélkülük mi lenne?
Becsüld meg, szeresd, majd
viszonozd, amit Ő neked adott.
Drága ÉDESANYÁK!
Vágtában az erdő szélen
Kis, keskeny út áll az erdő szélen,
Várva, hogy végre valaki újból megtapossa.
Végre jön huszonkét ló,
Csak úgy lebegnek a széllel.
Pata hangok dübörögnek,
Hangos nyerítés, horkantás töri a csöndet.
Velük szabadság, friss levegő.
Száll a por....
Vágtában az erdő szélen.